Ez a karbonkiegyenlítési leírás olyan vállalatok és szervezetek számára készült, amelyek szeretnék megérteni a szén-dioxid-kiegyenlítéseket, és azt, hogy hogyan használhatják a szén-dioxid-kiegyenlítéseket az üvegházhatású gázok (ÜHG) önkéntes csökkentésére irányuló stratégiákban a karbonsemlegesség eléréséhez. Emellett oktatási forrásként szolgál az akadémiai és kormányzati szféra műszaki szakértői számára.
Egy karbonkredittel egy tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gázt lehet ellentételezni. A kreditek igazolják, hogy az adott mennyiségű szén-dioxid vagy azzal egyenértékű egyéb üvegházhatású gáz nem került kibocsátásra vagy megkötésre került a légkörből. Kiegyenlíteni termékek, szolgáltatások, rendezvények stb. karbonlábnyomát is lehet. Magánszemélyek és szervezetek esetében általában 1 éves időszak kibocsátása kerül kiegyenlítésre.
A szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítése a szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése máshol keletkezett kibocsátások kompenzálása céljából. Az kiegyenlítés mértékegysége a szén-dioxid-egyenérték (CO2e) tonnában mérhető. Egy tonna szén-dioxid-kiegyenlítés egy tonna szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok egyenértékének csökkentését jelenti.
A szén-dioxid-kiegyenlítésnek kétféle piaca van: a megfelelési és az önkéntes piac. Az Európai Unió (EU) kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez hasonló megfelelési piacon a vállalatok, kormányok vagy más szervezetek azért vásárolnak szén-dioxid-kiegyenlítést, hogy megfeleljenek az általuk évente kibocsátott szén-dioxid mennyiségére vonatkozó kötelező és jogilag kötelező érvényű felső határértékeknek. Ha a megfelelési piacokon belül nem tartják be ezeket a kötelező felső határokat, az pénzbírságot vagy jogi büntetést von maga után. A Világbank State and Trends 2020 jelentése szerint világszerte 61 szén-dioxid-árképzési kezdeményezés van folyamatban vagy tervben. Ezek közé tartoznak mind a kibocsátás-kereskedelmi rendszerek (mint a cap-and-trade rendszerek), mind a szén-dioxid-adók, és bár ezek a kezdeményezések a szén-dioxid piacát jelentik, nem mindegyik tartalmaz rendelkezéseket a szén-dioxid-kiegyenlítésre vonatkozóan, ehelyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a szabályozott szervezetek működésén belüli kibocsátáscsökkentésre. Az eredeti megfelelőségi szén-dioxid-piacot a Kiotói Jegyzőkönyv tiszta fejlesztési mechanizmusa (CDM) indította el. A Kiotói Jegyzőkönyvet aláíró felek kötelező kibocsátáscsökkentési célokat fogadtak el, amelyeket (részben) a magasabb jövedelmű országok által az alacsony és közepes jövedelmű országoktól vásárolt szén-dioxid-kompenzáció lehetővé tett, a CDM által elősegített szén-dioxid-kibocsátáscsökkentés. A Kiotói Jegyzőkönyv 2020-ban hatályát vesztette, és helyébe a Párizsi Megállapodás lép. A Párizsi Megállapodásnak a szén-dioxid-kiegyenlítés szerepére vonatkozó meghatározásai még mindig a "6. cikk" nyelvezetét pontosító nemzetközi tárgyalásokon kerülnek meghatározásra. A szén-dioxid-kiegyenlítés megfelelési piacai magukban foglalják mind a Kiotói Jegyzőkönyv és a Párizsi Megállapodás révén kialakított nemzetközi szén-dioxid-piacokat, mind pedig a szén-dioxid-kiegyenlítési mechanizmusokat tartalmazó hazai szén-dioxid-árképzési kezdeményezéseket. Fontos hozzátenni, hogy amegfelelési piacokon nem lesznek az engedélyek vásárlásával karbonsemlegesek a cégek. Politikai szennyezési engedélyekről beszélünk a kvóták vásárlása esetén. 2005-től a kötelezőpiaci megfelelés eredménye az lett, hogy globálisan 2018-ig nőtt a kibocsátás. A vállalatok a megfelelés érdekében a környezetszennyező tevékenységüket legfőképpen Indiába és Kínába helyezték át.
Az önkéntes piacon belül a szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítése iránti keresletet magánszemélyek, vállalatok, szervezetek és szubnacionális kormányok generálják, akik szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítést vásárolnak, hogy csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását a szén-dioxid-semleges, nettó nulla vagy más meghatározott kibocsátáscsökkentési célok elérése érdekében. Az önkéntes szén-dioxid-piacot a tanúsítási programok (pl. a Verified Carbon Standard, a Social Carbon, Plan Vivo, és Magyarországon még a QFPS és a QFCS) segítik elő, amelyek szabványokat és útmutatást nyújtanak, valamint követelményeket határoznak meg a projektfejlesztők számára a szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítésére szolgáló kreditek előállítása érdekében. Ezek a programok szén-dioxid-kompenzációs krediteket generálnak, amennyiben a kibocsátáscsökkentési tevékenység megfelel a program összes követelményének, jóváhagyott projektprotokollt (más néven módszertant) alkalmaz, és sikeresen átesik a harmadik fél által végzett felülvizsgálaton (más néven hitelesítésen). Ha a szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítésére szolgáló kreditek keletkeztek, azokat bármely vásárló megvásárolhatja; például egy magánszemély vásárolhat szén-dioxid-kibocsátás kiegyenlítést a légi közlekedésből származó kibocsátások kompenzálására.
Az önkéntes szén-dioxid-piacon számos szervezet létezik (további információkért lásd OurOffset Nonprofit LLC.). A szén-dioxid-kiegyenlítési szolgáltatók például közvetlen szén-dioxid-kiegyenlítés vásárlását kínálják, és gyakran egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, mint például egy szén-dioxid-kiegyenlítési projekt kijelölése a vásárló szénlábnyomának támogatására vagy mérésére. 2016-ban mintegy 191,3 millió dollár értékben vásároltak szén-dioxid-kiegyenlítést az önkéntes piacon, ami körülbelül 63,4 millió tonna CO2e-t jelentett. 2018-ban és 2019-ben az önkéntes szén-dioxid-piacon 98, illetve 104 millió tonna CO2e-t forgalmaztak[6].
Az kiegyenlítések jellemzően olyan projekteket támogatnak, amelyek rövid vagy hosszú távon csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Gyakori projekttípus a megújuló energia, például szélerőművek, biomassza-energia, biogáz-emésztők vagy vízerőművek. Továbbiak közé tartoznak az energiahatékonysági projektek, mint például a hatékony tűzhelyek, a világításkorszerűsítés, az ipari szennyezőanyagok vagy mezőgazdasági melléktermékek megsemmisítése, a hulladéklerakók metánjának megsemmisítése és az erdészeti projektek. A legnépszerűbb szén-dioxid-kiegyenlítési projektek közé tartoznak (vállalati szempontból) az energiahatékonysági és a szélturbina-projektek.
Az ellentételezés lehet olcsóbb vagy kényelmesebb alternatívája a saját fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás csökkentésének. Egyes kritikusok azonban ellenzik a szén-dioxid-kiegyenlítést, és megkérdőjelezik az egyes ellentételezések előnyeit. Az ellenőrizhetetlen és "olcsó" karbonkreditek vásárlásával az ökológiai károkozás mértékét nem fizetik meg a vállalatok, magánszemélyek, ezen ügyletek zöldrefestésnek minősülnek. A vállalkozások számára ajánlott az átvilágítás, megbízható hozzáértő partner választása, amely segít a "jó minőségű" ellentételezések értékelésében és azonosításában, hogy az ellentételezés biztosítsa a kívánt további környezeti előnyöket, és hogy elkerüljék a rossz minőségű ellentételezésekkel járó hírnévkockázatot. Az ellentételezéssel kapcsolatban a vállalkozásoknak a megfelelő gondossággal kell eljárniuk.
Az ellentételezést fontos politikai eszköznek tekintik a stabil gazdaságok fenntartása és a fenntarthatóság javítása érdekében. Az éghajlat-változási politika egyik rejtett veszélye a szén-dioxid egyenlőtlen ára a gazdaságban, ami gazdasági járulékos károkat okozhat, ha a termelés olyan régiókba vagy iparágakba áramlik, ahol a szén-dioxid ára alacsonyabb - kivéve, ha a szén-dioxidot meg lehet vásárolni az adott területről, amit az ellentételezés gyakorlatilag lehetővé tesz, kiegyenlítve az árat.
A szén-dioxid-kompenzáció az üvegházhatású gázok több kategóriáját képviseli, beleértve[16] a szén-dioxidot (CO
2), metán (CH4), dinitrogén-oxid (N2O), perfluor-szénhidrogének (PFC-k), hidrofluor-szénhidrogének (HFC-k) és kén-hexafluorid (SF6).
A szén-dioxid-kompenzációnak több közös jellemzője van:
Évjárat. Az az év, amelyben a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló projekt szén-dioxid-kompenzációs krediteket generálta. A kreditek generálása általában harmadik fél által végzett felülvizsgálatot (más néven hitelesítést) követően történik, amelyet egy validáló-hitelesítő testület vagy kijelölt operatív szervezet vagy más harmadik fél által végzett felülvizsgálat végez. A projektek jellemzően olyan kibocsátáscsökkentő tevékenységek vagy gyakorlatok után termelnek krediteket, amelyek mérések szerint megtörténtek, és csak harmadik fél által végzett felülvizsgálatot követően. Van azonban egy korlátozott számú programban alkalmazott hibás gyakorlat, a "Forward Crediting", amelynek keretében a projektfejlesztő által előre jelzett kibocsátáscsökkentésre is kiadnak krediteket. Ez a gyakorlat a kreditek túlzott kiadásának kockázatát rejti magában, ha a projekt nem valósítja meg a becsült hatását, és lehetővé teszi a kreditvásárlók számára, hogy a jelenben olyan tevékenységekért is követeljenek kibocsátáscsökkentést, amelyek még nem történtek meg.
Projekt típus. A projekttípus arra a változásra utal, amelyet a kibocsátás csökkentése érdekében a projekt révén végrehajtottak (azaz az alkalmazott technológia vagy gyakorlat). A projektek közé tartozhat a földhasználat (pl. jobb erdőgazdálkodás, erdőmentés), a metánmegkötés, a biomassza megkötése, a megújuló energia, az ipari energiahatékonyság és még sok más.
Társhasznok. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén túl a projektek olyan előnyöket is biztosíthatnak, mint az ökoszisztéma-szolgáltatások vagy gazdasági lehetőségek a projekt helyszínéhez közeli közösségek számára. Ezeket a projektből származó előnyöket "társhasznoknak" nevezzük. Például a mezőgazdasági üvegházhatásúgáz-kibocsátást csökkentő projektek javíthatják a vízminőséget azáltal, hogy csökkentik a műtrágya felhasználását, amely elfolyást eredményez és szennyezheti a vizet.
Tanúsítási rendszer. A tanúsítási rendszer azokat a rendszereket és eljárásokat írja le, amelyeket a szén-dioxid-kiegyenlítések tanúsítására és nyilvántartására használnak. A kibocsátáscsökkentés mérésére és igazolására a projekt típusától, méretétől és helyétől függően különböző módszereket alkalmaznak. A tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) például különbséget tesz nagy és kis léptékű projektek között. Az önkéntes piacon számos iparági szabvány létezik. Ezek közé tartozik a Verified Carbon Standard, a Plan Vivo Foundation, a QFPS, és a QFCS, amelyeket a szén-dioxid-kompenzációs projektek harmadik fél általi hitelesítésére alkalmaznak. A társhasznok hitelesítésére néhány további szabvány is létezik, köztük a Verra által kiadott CCBS és az Ecologica Institute által kiadott Social Carbon Standard.
Önkéntes piac
Résztvevők
Az önkéntes piacon a résztvevők széles köre vesz részt, beleértve a különböző típusú ellentételezések szolgáltatóit, a minőségbiztosítási mechanizmusok fejlesztőit, a harmadik fél hitelesítőket és a hazai vagy nemzetközi szolgáltatóktól ellentételezéseket vásárló fogyasztókat. A szolgáltatók között vannak profitorientált vállalatok, kormányok, jótékonysági nem kormányzati szervezetek, főiskolák és egyetemek, valamint egyéb csoportok[30].
Motivációk
Az Ecosystem Marketplace iparági elemző szerint az önkéntes piacok lehetőséget nyújtanak a polgári fogyasztói cselekvésre, valamint a szén-dioxid-finanszírozás alternatív forrását és a szén-dioxid-piaci innováció inkubátorát jelentik. Az önkéntes piacokat vizsgáló felmérésük adatai azt mutatták, hogy az önkéntes kompenzációs vásárlások motivációi között egyértelműen a "vállalati társadalmi felelősségvállalás" és a "Public Relations/Branding" állnak az első helyen, és a bizonyítékok azt mutatják, hogy a vállalatok "a közvélemény és a befektetőik jóindulatából" igyekeznek kompenzálni a kibocsátásokat.
A piac összetételét illetően a kutatások azt mutatják, hogy: "Bár sok elemző a megfelelés előtti vásárlást az önkéntes piac meghatározó hajtóerejének tekinti, felmérésünk eredményei ismételten azt mutatták, hogy a megfelelés előtti motívumok (ahogyan azt a "befektetés/értékesítés és a "szabályozásra való várakozás" jelzi) másodlagosak maradnak a tisztán önkéntes piac (a kibocsátásaikat kompenzáló vállalatok/magánszemélyek) motívumaihoz képest.".
Pre-compliance és kereskedelem
Az önkéntes piacokon a vevők másik fő kategóriája a megfelelés előtti és/vagy kereskedelmi tevékenységet folytatók. Azok, akik a megfelelés előtti céllal vásárolnak ellentételezést, ezt a jövőbeni kötelező kibocsátáskorlátozási és kereskedelmi szabályozásokra való várakozással teszik, vagy azok lehetősége elleni fedezetként. Mivel egy kötelező felső határ jelentősen megemelné az ellentételezések árát, a vállalatok - különösen azok, amelyeknek nagy a szén-dioxid-kibocsátásuk és ennek megfelelően pénzügyi kockázatnak vannak kitéve a szabályozással szemben - úgy döntenek, hogy előre, várhatóan alacsonyabb áron vásárolnak ellentételezéseket.
Az ellentételezések kereskedelmi piaca általában véve hasonlít más árupiacok kereskedelméhez, ahol pénzügyi szakemberek, köztük fedezeti alapok és a nagy befektetési bankok részlegei vesznek pozíciókat az olcsó vétel és a drága eladás reményében, jellemzően rövid vagy középtávú pénzügyi nyereség reményében.
Kiskereskedelem
A kiskereskedelmi piac több szereplője rendelkezik olyan ajánlatokkal, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók és a vállalkozások számára, hogy kiszámítsák szénlábnyomukat, leggyakrabban egy webalapú felületen keresztül, amely egy kalkulátort vagy kérdőívet tartalmaz, és az adott lábnyomnak megfelelő mennyiségű karbon kreditet adjanak el nekik.[32] Emellett számos, termékeket és szolgáltatásokat értékesítő vállalat - különösen a szén-dioxid-intenzív termékeket és szolgáltatásokat, például a légi közlekedést - lehetőséget kínál arra, hogy minden egyes tranzakcióhoz arányos mennyiségű karbon kreditet kössenek.
Az önkéntes ellentételezések szállítói mind nonprofit, mind társadalmi vállalati modellek, vagy egy vegyes megközelítés alapján működnek, amelyet néha hármas alappályának neveznek. Más szolgáltatók közé tartoznak a szélesebb körű, környezetvédelemre összpontosító szervezetek, amelyek weboldalán olyan alrészlegek vagy kezdeményezések találhatók, amelyek lehetővé teszik a tagok számára a kiskereskedelmi önkéntes kompenzációs vásárlásokat, valamint a kormány által létrehozott projektek.
Az önkéntes kibocsátás-kiegyenlítést végző vállalatok jellemzői
Az önkéntesen kompenzáló vállalatok általában viszonylag alacsony szén-dioxid-intenzitásúak, mivel viszonylag alacsony költséggel tudják kompenzálni kibocsátásuk jelentős részét.[35] Az önkéntes kompenzáció különösen a pénzügyi szektorban gyakori. Az FTSE 100 pénzügyi vállalatok 61 százaléka kompenzálta 2009-es kibocsátásának legalább egy részét. Az FTSE 100 pénzügyi vállalatok 22 százaléka úgy vélte, hogy 2009-es teljes tevékenysége szén-dioxid-semleges volt.
2013-ben az OurOffset Nonprofit LLC. létrehozott több külön honlapot, ahol szervezetek, vállalatok, de magánszemélyek is meghatározhatják és kompenzálhatják lábnyomukat azzal a céllal, hogy mindenki számára megkönnyítse a fenntarthatóság előmozdításának folyamatában való önkéntes részvételt.
https://website.carbonoffset.hu/
https://personal.carbonoffset.hu/
https://youandicc.com/